4. A költséghatékonyság javításának IT lehetőségei

4.1. Tervezés, koncepció kontra lehetőségek

Azt szokták mondani nekünk, mikor valahol konzultációt tartunk, hogy minek tervezzünk hosszabb távra, minek készítsünk koncepciót, ha egyáltalán nem biztos, hogy elérjük. Ebben van némi igazság, de csak bizonyos körülmények között. Bontsuk ki ennek a gondolkodásnak a részleteit.
Ha a cég tényleg napról napra él és semmilyen stabil bevételforrása nincs, mindennap meg kell küzdeni a létért, akkor tényleg nincs itt az IT koncepció ideje. Azonban, ha a cég egyébként stabil lábakon áll, de a forrásai az évekkel ezelőtti adatokhoz képest megcsappant, akkor igenis van értelme hosszabb távú terveket szövögetni. Nézzük meg miért!
Koncepción sokan általában konkrét eszközöket és konkrét megvalósításokat értenek. Általában mi ezt nem támogatjuk, mert az IT – jelenleg – olyan gyorsan fejlődik, hogy nem lehet néha még pár hónapra sem előre jósolgatni. Nos, mégis hogyan lehet tehát értelmes koncepciókat létrehozni? Azt gondolom, hogy el kell képzelni egy ideálisnak gondolt működést, ki kell találni, hogy ehhez az ideális működéshez milyen rendszerek működtetésére lenne szükség. Ezek közül ki lehet szűrni az IT részeket és meg lehet fogalmazni az IT jövőbeli tudásával kapcsolatosan egy elvárást és egy ehhez vezető utat.
A cél és a hozzá vezető út jelenti azt a koncepciót, amit szeretnénk megvalósítani. A hozzá vezető út prioritásokat is tartalmaz, ez segít bennünket a lépések megtételében. Természetesen az idő átírhatja az utat, de általában a cél maradhat a helyén, mert a jó cél nem egy konkrét IT megoldás, hanem a cég működésének új módja.
A forráslehetőségek folyamatosan változnak egy cégnél, mindig attól függően, hogy éppen hogy megy az „üzlet”. Akadnak olyan pontok a cég életében, amikor keletkezik forrás és ilyenkor mindig felmerül, hogy mire is kéne fordítani. Ha az IT a forrásból kaphat, akkor nem kell már azon gondolkodni, hogy milyen irányban akarunk haladni, a cél és az út adott. A kérdés mindig csak az, hogy mekkora értelmes lépést tudunk megtenni. A lépésekben érzékelhetők bizonyos kvantumok, adagok, ami alatt nincs értelme bármit tennünk. Ezt mindig mérlegelnünk kell.
Ha van koncepciónk, akkor hosszabb távon nem vesztünk célt. Az egyes beruházások egy irányban fejlődnek, egymásnak ellentmondó, párhuzamos megoldások nem jönnek létre. Sok cégnél tapasztaltunk a koncepció hiányából adódó „fejetlenséget”.
A koncepció segít bennünket abban is, hogy könnyebben ellenállhatunk a cégen belüli „igényeknek”, félrevivő „nagy gondolatoknak”, „világhódító ötleteknek”.
Tehát leszögezhetjük, hogy amennyiben nem a csőd szélén áll a cég és még nincs semmilyen koncepció, akkor érdemes mihamarabb nekilátni.
A koncepció kidolgozásához azonban tényleg kell IT szakértelem és széleskörű tájékozottság.

4.2.Komminikációs terület és biztonság

4.1.1. Vállalati kommunikáció

a. A belső levelezés

Nem kívánom részletezni az elektronikus levelezés hatékonyságát egy vállalaton belül, aki használja, tisztában van előnyeivel. Azonban arról már kevés rendszergazda számol be „feletteseinek”, hogy bizony a belső levelezés elhagyja a vállalat kapuit, ha a kollégák a vállalat „publikus” levelezőszerverét használják. Igaz ez nagyon kényelmes, mert a levelek mindenkinek egy postaládába érkeznek, így kisebb az esélyük az elkavarodásra. Azonban a kikerülő levelek – titkosítás nélkül – az interneten olvashatóvá válnak azok számára, akik erre „szakosodtak”. A tervrajzok, dokumentációk, szerződések így kóvályognak az interneten, bárki számára olvasható formában. Erre az az érv szokott elhangzani, hogy ugyan már, kit érdekel egy cég belső levelezése. Szeretném felhívni szíves figyelmüket, hogy márpedig vannak „olyanok”.
Az egyik megoldás lehet a levelezés titkosítása, ami komoly akadályt görget a visszafejtés elé, azonban tudni kell azt is, hogy feltörhetetlen titkosítás nincs. Nagy „számítógépes erőművekkel” még a nagy bitszámú, kulcsos kódok is visszafejthetők. A titkosítást a levelezőszerver megfelelő beállítása esetén a levelezőszerver és kliensprogram automatikusan „elintézi”.
Szintén megoldás jelenthet az állományok titkosítása, ilyenek például a ma már ingyenesen is használható tömörítőprogramok által kínált „jelszavas” védelmek vagy bizonyos irodai programcsomagokba épített titkosító algoritmusok.
Ha végképp el akarjuk kerülni azt, hogy a belső levelezésünk megjelenjen az interneten, akkor telepítsünk levelezőrendszert a saját szerverparkunkba. Ennek van egy olyan hátránya, hogy a felhasználóknak lesz egy „publikus” – az interneten megjelenő – és egy belső postafiókjuk. A kliensprogramokon belül beállíthatók, hogy ezek egy helyen kezelhetővé váljanak.

b. A külső levelezés

Az előbbi biztonság kiterjeszhető a külső partnerekkel történő kapcsolattartásra is. Érdemes a saját internetes levelezőrendszerünket valamilyen titkosítással felvértezni sőt, ha lehet hasonlót kérni partnereinktől.
Az itt javasolt biztonsági megoldások nem igényelnek software vásárlást, kizárólag rendszergazdai munkát és természetesen hozzáértést.
c. A telefon és más „csatornák” – VOIP és társaik
Mindenki megszokta a telefont, azonban sokan már otthonukban használják a VOIP alkalmazásokat. Nagy sikernek örvend és egyre jobban terjed a Skype, aminek használata ingyenes. Ahhoz, hogy ezek az eszközök működjenek a két összekötendő végpont között internet kapcsolatnak kell lennie, eddig ingyenes. Amikor azonban már tényleges vezetékes vagy mobil hívást szeretnénk lebonyolítani, akkor úgynevezett VOIP Gateway-eket kell használnunk, ami már sajnos nem ingyenes. A VOIP fejlődése rohamos és üzemeltetése olcsóbb, mint a hagyományos telefoné. Mielőtt azonban rohannánk VOIP előfizetést kötni, érdemes tájékozódni a szolgáltatóknál az árak felöl.
A vállalaton belül azonban semmi akadály annak, hogy helyi hálózaton üzemeltessünk Skype-t, ami képet és hangot is képes továbbítani, akár egy videótelefon. Kell hozzá egy olcsó kamera, ha képet is akarunk és egy headset . Oda érdemes kamerát is vásárolni, ahol szükség van képtovábbításra. Ilyen két pont lehet például egy gyártósor és a termeléstervezés. A belső vállalati hálózaton ez a „beszélgetés” nem generál akkora forgalmat, hogy akadályozná mások hálózati munkáját.
Ha a vállalatunknak több telephelye van, akkor is sokat segíthet a VOIP, mert a telephelyek közötti beszélgetések nem generálnak telefonköltséget, ha van minden telephelyen helyi hálózati kapcsolat vagy nagyobb távolságok esetén internet elérés.
A Skype alkalmas más vállalatok alkalmazottaival való kapcsolattartásra is. Érdemes a vállalati honlapon nemcsak az egyes kapcsolattartó kollégák e-mail címeit és telefonszámait, hanem Skype hívókódját is közzétenni. Ezzel generálhatjuk azt is, hogy partnereink is elkezdjék használni ezt a technológiát.
A fentiekhez nem kell külön semmilyen komoly szakértelem, a helyi rendszergazda képes installálni ezeket a software eszközöket.
Azonban szeretném felhívni szíves figyelmüket, hogy egy nemrég közzétett cikk alapján mára a Skype is „lehallgatható”.

4.1.2. Vállalati adatkapcsolati kommunikáció

a. Direkt megoldások

Általában egy cégen belül a helyi hálózat létét természetesnek vesszük. Akkor kezd érdekessé válni a dolog, ha a cégnek több telephelye van és a telephelyek között adatkapcsolatot kell létrehozni. Erre több megoldás is van. A helyi szolgáltató egyből a bérelt vonalat fogja ajánlani, mert az szimmetrikus és dedikált , ezért viszont borzalmasan drága. Természetesen ezen is lehet takarékoskodni, mert ha például egy vagy több szolgáltatótól több aszimmetrikus (ADSL) internet előfizetést vásárolunk, akkor az egyes kapcsolatok sávszélessége – bizonyos határok között – összeadódhat. Ez hardware igényes (vagy server igényes) megoldás, de hosszabb távon biztos, hogy olcsóbb. A kapcsolatot többféle megoldással tudjuk „üzemeltetni”, talán a legegyszerűbb megoldás a VPN , de erről még szólunk részletesen is.
Ha nincs nagy távolság, például pár kilométer és a két telephely egymásra „rálátással” bír (azaz például az egyik telephely tetejéről látszik a másik teteje), akkor lehet rádiós 50Mbit/s (esetleg nagyobb, talán duplex) vagy esetleg lézeres 1 Gbites kapcsolatot is létrehozni. A rádiós megoldás 5-700.000,- Ft-ba kerül (nagyban függ az antenna elhelyezésétől, a meglévő, ill. hiányzó villámvédelemtől), a lézer 4-5 mFt-ra rúg. A saját kapcsolat kiépítésnél mindig számba kell venni a ráfordítást és a nyerhető sávszélességet, valamint az internetes megoldás hosszabb távú költségeit. Nagy valószínűséggel a saját átjátszó rendszer lesz az olcsóbb. Ha az így létrejövő hálózati linkre, kapcsolatra fontos feladatokat bízunk, akkor mindenképpen javasolt egy másodlagos, független kapcsolat létrehozása is. Ha az egyik „leszakad”, akkor a másik még mindig működik.

b. Indirekt megoldások

Erre szokták azt javasolni a rendszergazdák, hogy a levelezés is kifogástalanul alkalmas erre, de a levelezőrendszerek általában kvótázottak, azaz az internetes postafiókok tármérete korlátozott.
Ha nincs szükség online (tehát folyamatos) kapcsolattartásra az egyes telephelyek között, csak napjában többször – kijelölt időpontokban – adatcserét követelünk meg, akkor olcsó megoldás lehet az FTP . Ehhez szükségünk lesz egy cégre, ami webhosting szolgáltatást nyújt, tőle rendelhetünk tárhelyet egy szerveren, amit FTP-n keresztül érünk el. Az FTP egy olyan közösen használt tárhely elérését teszi lehetővé, amit akár több helyről is elérhetünk. Ehhez a szolgáltatótól fogunk kapni egy címet (gépcím, IP cím), egy felhasználónevet és egy jelszót. Mindenképpen kérjük a kapcsolat titkosítását, tehát SFTP vagy esetleg SCP protokollokat.
Ha van saját szerverparkunk és megengedjük magunknak azt a „luxust” (kb 5-6000 Ft/év), hogy az internet szolgáltatónál rendelünk egy IP címet, akkor ez az FTP szolgáltatás nálunk is „futhat”. Igy olcsóbb, jobban kézben tartható. Ebben az esetben is vegyük figyelembe az internet kapcsolatunk típusát. Például az ADSL aszimmetrikus, tehát a fel és letöltési irány a külsők tekintetében megfordul!
Ne feledkezzünk meg arról, hogy partnereink is tudnak FTP kapcsolatot kezelni. Ha bizonyos tartalmakat – ellenőrzött módon – különféle partnereinkkel meg kívánunk osztani, akkor ez egy igen jó módja ennek.
A vállalati rendszerekben kerüljük az ingyenes, az interneten hirdetett filemegosztó rendszerek használatát. Nem kívánom részletezni, de a vállalati adatok nem oda valók. Természetesen ezen a területen is vannak nagyobb szolgáltatók, melyek adattárház néven kínálnak nagy biztonságú, tárhelyszolgáltatásokat. Ez igen drága, ezért itt ebben a tanulmányban nem foglalkozunk velük.

4.1.3. Vállalati kommunikáció korlátai és akadályai

a. Helyi hálózat problémái

Hálózati problémákkal sokszor találkozunk és sokféle reakcióval is, melyek a legyintéstől a komoly bosszankodásig terjednek. A felmerülő problémák itt is a tervezés hibáira, forráshiányra, vagy az elavultságra vezethető vissza. A forráshiányon nem tudunk segíteni, legalábbis ebben a tanulmányban nem. Az elavultságra tervezéssel és frissítéssel, a meglévő tervezési hibákra pedig hálózatméréssel és struktúraelemzéssel lehet válaszolni.

b. Elméleti fejtegetés csak szakmabelieknek és érdeklődőknek – Gondok a helyi ethernet hálózattal

- A hálózat telítése

A hálózatra kapcsolt gépek részére a Fast Ethernet maximum 100 MBit/s sávszélességet biztosít, amely természetesen magába foglalja olyan információk átvitelét is ami a hálózat működtetéséhez szükséges. Ilyenek például az adatcsomagban elhelyezett címtartományok, ellenőrző kódok. Ebből következik, hogy amennyiben a tényleges - számunkra érdekes - átviteli teljesítményt nézzük, akkor az messze elmarad a számított értéktől. Tapasztalatok szerint már 6-7 darab P4-es géppel telítésbe lehet vinni egy 100 Mbit/s-os kapcsolatot. Természetesen a valóságos alkalmazások nem igénylik a rendelkezésre álló teljes sávszélességet, ezért lehetséges az, hogy egyszerre egy adatbázison sokkal több gép is kiszolgálást nyer.
Általában elterjedt az adatbázis szerverre épülő alkalmazások használata, ami azt jelenti, hogy a hálózatban lévő szervert csak az adatbázisok tárolására és egyéb hálózati kiegészítő funkcióra - mint például a spooling nyomtatás (spooling - nyomtatandó adatok tárolása, sorrendi, prioritásos nyomtatása) - használjuk, az alkalmazott programok az egyes felhasználói gépeken futnak. Ez a megoldás a hálózatra igen komoly terhelést jelent, mert az egyes elérésekhez - keresések, lekérdezések, indexelések - az adatbázis megfelelő részét a rendszernek csaknem teljesen át kell pumpálnia a hálózaton.
Ennél jobb a helyzet a szerver-kliens alkalmazásoknál, ahol az egyes felhasználó oldali gépek csak kéréseket küldenek a szerver gépnek a gép fogadja a kéréseket, azokat végrehajtja és a végeredményről tájékoztatja a felhasználói gépet. Ez a feldolgozási forma kisebb terhelést ad ugyan a hálózatra, azonban igen erős szerver gépet igényel.

- Mindenki mindenkit hall

Az Ethernet rendszerben a mindenkori beszélő gépet minden más gép hallja, adását veszi. Végeredményben az adatcsomag már említett kiegészítései teszik lehetővé, hogy az adat a küldőtől a címzettig eljusson. Ennek a technikának az előnye, hogy a kommunikációt könnyű szervezni - különböző alkalmazások futhatnak, létre lehet hozni hierarchikus és osztott rendszereket - viszont igen komoly hátránya is, hiszen a hálózaton a résztvevők nem csak a nekik küldött adatcsomagot kapják meg, hanem mindegyiket, így a teljes sávszélességen közösen osztoznak.

- Ütközések

Az Ethernet hálózaton jelentkező másik probléma abból ered, hogy mindenki egyenrangú fél. Tehát ha a hálózaton "csönd" van, akkor bárki kezdeményezhet adást. Ez így rendben is van, de ha véletlenül ketten, vagy többen kezdeményeztek egyszerre adást, akkor ez a két adás ütközik. Ebben az esetben a rendszer érzékeli az ütközést, kisebb véletlenszerű szünet után újra próbálkozik az adással. A hálózaton lévő gépek számának növekedése, vagy az egyes gépek sebességének növekedése, illetve az alkalmazás adatigényének növekedése esetén az ütközések valószínűsége egyre nő. Látszik, hogy az ütközés miatt a hálózat lényegében egy átviteli ciklust hagy ki, így azon túl hogy egyetlen adatcsomag sem haladt át a hálózaton, a rendszer kénytelen várni. Az ütközések feloldására a hálózat szegmentálása, a forgalom szűrése vagy a switching technológia ad megoldást.

- A "bedugulás"

Bedugulásnak szoktuk nevezni azt a jelenséget, amikor hálózaton lévő szerverekhez érkező adatcsomagok mennyisége olyan nagy, hogy a szerver - annak ellenére, hogy az adatokat fel tudná dolgozni - a benne lévő hálózati illesztőkártyán keresztül nem képes fogadni azokat. A probléma kezelésére több módszer is kínálkozik, egyrészt a hálózati illesztőkártyák számának növelése a szerverben, vagy a hálózati kártya sávszélességének növelése (Például 100Mbit/s-os Ethernetről 1000MBit/s-os Ethernetre cserélni )

c. További elméleti fejtegetés csak szakmabelieknek és érdeklődőknek – A gondok feloldási lehetőségei

- A hálózat szegmentálása

A hálózatok "bedugulása" és "telítése" elleni védekezés alapja a hálózatok szegmentálása. A szegmentálás lényege a lokális - egy szegmensen belüli - forgalom szegmensen belül tartása, illetve szükség esetén a szegmensről kilépni kívánó forgalom kiengedése. A szegmenseket olyan többportos (multiport) eszköznek kell kiszolgálnia, mely egyben a forgalom szűrését is elvégzi. Az ilyen típusú eszközöknek nagy belső sebességgel kell rendelkezniük, hiszen az összes szegmens kereszt irányú forgalmának a doboz belsejében kell áthaladnia. Az ilyen típusú alkalmazások során kétféle eszköztípust, bridge és switch eszközöket szokásos használni. Mára - ugyan drágán - de elérhetők a "layer 3" szintű switch eszközök, melyeknél a szűrések, forgalomirányítások, virtuális hálózatok webes felületen keresztül "felépíthetők", így nagy segítséget jelentenek egy hálózat forgalmának optimalizálásában.

- Bridge alkalmazása

Mit tesz a bridge? Az angol szó hidat jelent. A bridge egységek működése azon alapszik, hogy az Ethernet hálózatokon folyó adatforgalomban az adatcsomagok ún. címzés mezőt tartalmaznak. Ebben megtalálható mind a csomagot küldő, mind pedig a csomagot váró munkaállomás egyedi azonosítója. Ha két hálózatot bridge-dzsel kötünk össze, akkor a bridge a két hálózaton lévő adatforgalom alapján megtanulja, hogy a két hálózaton milyen állomáscímek vannak. Ha például az A hálózaton olyan adatcsomag keletkezik, mely a B hálózaton lévő címek egyikének szól, akkor azt egyszerűen átemeli A hálózatról B hálózatra. Ez természetesen oda-vissza igaz.
A bridge egységek amellett, hogy létrehozzák a hálózatok között a kívánt összeköttetéseket, képesek bizonyos munkaállomások számára tiltani távoli hálózatok elérését. Ez az ún. szűrési funkció egy programozható szolgáltatás a bridge egységekben. A tiltani kívánt állomás címét, vagy a tiltott állomás csoport azonosítóját megadva a bridge nem fogja továbbítani az így kiválasztott adatcsomagokat. Ezzel elérhető, hogy bizonyos állomások ne "láthassanak" egyes távoli hálózatokat, vagy ne érhessenek el egyes servereket. Megvalósítható az is, hogy a bridge csak bizonyos protokollokat engedjen át (pl. TCP/IP, IPX, DECnet) más protokollok átjutását tiltsa.
Látszik, hogy a bridge az A és B szegmenseken belüli hálózati forgalmat a szegmensen belül tartja, így két szegmens forgalma egymást nem terhelte, viszont a szegmenseken túlmutató hivatkozások is képesek a hálózaton áthaladni.
A bridge egységek programozása, szűrési feltételek definiálása, konfigurálása, illetve a rajtuk áthaladó forgalom figyelése is megvalósítható egy ún. felügyelő (manager) állomásról, amely a hálózaton keresztül kapcsolatot tart fenn a bridge egységekkel. A felügyelő állomás és a bridge közötti protokoll SNMP (Simple Network Management Protocol), amely ma a hálózatfelügyelet de facto szabványa.

- Ethernet switch alkalmazása

Az Ethernet switch (kapcsolt Ethernet) eszközök előnye elsősorban a nagy sebesség. A késleltetési idő melyet egy Ethernet adatcsomag elszenved az eszközön való áthaladás során minimális. A switch eszközök célja elsősorban a hálózat teljes kihasználható sávszélességének átviteli kapacitásának növelése.
A kapcsolt Ethernet koncentrátorok kifejlesztésének célja az volt, hogy egy koncentrátor egyes Ethernet portjai között igen sok pont-pont (két gép kapcsolat) Ethernet párbeszéd jöhessen létre, úgy, hogy nem történik ütközés az adatcsomagok között. A hagyományos Ethernet hubok esetében például az A, B, C, és D munkaállomások közül egyszerre csak egy "beszélhet", hiszen amit például A mond, azt B, C és D egyszerre hallja - és az Ethernet átvitel half-duplex, azaz egy állomás vagy hallgat vagy beszél, de egyszerre mindkettőt soha. Az iménti példában az A-B és C-D párbeszédek sávszélesség igen nagy lehet. Ezt egy hagyományos 10 Mbit/s-os hub nem képes a munkaállomások számára nyújtani, így az eredmény csökkenő teljesítmény lehet csak. Az adatcsomagok ütköznek, az állomások ismétlésekbe kezdenek, az átvitel lelassul.
Az ilyen és ehhez hasonló forgalmi helyzetek, torlódások feloldására fejlesztették ki az Ethernet switching - vagy kapcsolt Ethernet technológiát. A megoldás lényege, hogy a switch az Ethernet címek alapján képes eldönteni, hogy egy adatcsomagot mely portjára irányítsa, így az A-B és C-D jellegű párbeszédek nem ütköznek össze. Ehhez persze egy olyan nagysebességű belső csatorna szükséges, mely az egyidőben folytatott párbeszédek összes sávszélességét meghaladja. A mai moduláris Ethernet koncentátorokban akár 200 port is elhelyezhető, így a maximális Ethernet sávszélesség igény több 100x10 vagy 100 MBit/s is lehet.
A megoldás előnye, hogy a hálózat terhelhetősége igen magas lehet, ugyanakkor a hálózat végponti eszközei használhatják az igen elterjedt és olcsó Ethernet hálózati csatolókat. A hálózat teljesítménye úgy növelhető, hogy nem szükséges sem bridge eszköz, sem más hálózati protokoll alkalmazása, ezért a teljes hálózat késleltetési viszonyai igen alacsonyak lesznek.
No de most legyen elég! Összefoglalva tehát a tervezéskor a következőkre kell nagyon odafigyelnünk:

- Milyen hálózati terheléssel számoljunk? Szerver-Kliens vagy adatbázis szerver megoldás(ok) lesznek a rendszerben. Lesz-e külső (internet oldalról) hozzáférési igény a belső rendszerekhez
- Milyen sávszélesség igénye van az egyes használni kívánt vagy már használt alkalmazásoknak?
- Milyen internet kapcsolati sávszélesség igény fogalmazódik meg a cégnél, milyen internetes alkalmazások fognak futni?

d. Az internet kapcsolat problémái

A jelenség a következő: Az internet kapcsolat sávszélessége az előzetesen felmért igényeknek megfelelő, mégsem elegendő, lassú. Mi történt?
A kollégák elkezdtek internetezni, úgy mint otthon. Azaz elindult a vállalati közösségi letöltés. Az ötletek, hogy mit, honnan, mikor, hogyan közkézen forognak, így aztán minden „érdeklődő”, aki teheti és van a cégnél gépe, már tölt is. Ez nem látszik meg a napi tevékenységén, mert a letöltés futhat háttérben, tehát nem foglalja le a kolléga idejét. A probléma azonban az, hogy a vállalati internet sávszélességet igen megkurtítja. Eredmény: A levelek elérhetetlenné lesznek, a levélkiszolgáló az időkeretet túlhaladja, nem lehet elérni a banki rendszert, magyarán „Lassú az internet!”. Az első vállalati válasz az internet sávszélességének a növelése szokott lenni, de láss csodát, nincs az a mennyiségű sávszélesség, amit a kollégák pillanatok alatt ne tudnának „kihasználni”.
Megoldás a forgalomszűrés. Azonban egy jó szűrőrendszer felépítése már tényleg tapasztalatot és hozzáértést igénylő feladat. Általában proxy felállítása javasolt, de bizonyos esetekben ennek elkerülhetőségéről is gondoskodni kell egyes kollégák és alkalmazások irányában. (Lásd: banki kliens rendszerek, adatszolgáltatási rendszerek, NAV.)
A szűréssel megoldható, hogy bizonyos „túlságosan is sokat látogatott” oldalak, amelyek nem kapcsolatosak a cég életével, elérhetetlenek legyenek, továbbá, bizonyos tartalmak, formátumok, filetípusok letöltéskor „megállnak” és letölthetetlenné válnak.
Látszik, hogy itt is vannak kivételek és ezeket komolyan kell venni. Gondolok itt az önfrissülő rendszerekre, például a Windows automatikus frissítéseire, a vírusvédelmi programok adatbázisainak folyamatos elérésére.
Ha sikerül „felülkerekednünk” a problémán, akkor az internetünk használhatóvá válik újra. Mára egy cég életében elengedhetetlen a megfelelő internet kapcsolat, tehát annak minősége a cég életét, fejlődését alapvetően befolyásolja.