Elöljáróban

Cégem elkészített egy tanulmányt kifejezetten magyar kis- és középvállalati vezetők részére, hogy segítsen a válság szorításában az információ technológiában (továbbiakban IT) rejlő, hosszabb távon ható költségcsökkentési lehetőségek bemutatásával. A tanulmány korábban már megjelent a www.robonet.hu oldalon, most egy frissített, aktualizált verziót adunk közre.

A KÖLTSÉGHATÉKONYSÁG NÖVELÉSÉNEK INFORMÁCIÓ TECHNOLÓGIA LEHETŐSÉGEI KIS- ÉS KÖZEPES VÁLLALATOKNÁL

Írta:Mészáros Antal
Robonet BT.
www.robonet.hu
info@robonet.hu

(Szerzői jogi kitételek:
Jelen dokumentum – részben vagy egészben – szabadon másolható, sokszorosítható, elektronikus és nyomtatott formában továbbítható, amennyiben a készített másolatokban a szerző, valamint a támogató cég neve, címe, internet címe, e-mail címe továbbra is feltüntetésre kerül. Módosítás esetén a módosításra való szerzői utalással kell ellátni a keletkező új dokumentumot. )

1. Bevezetés

1.1. Hogyan kezdjük olvasni ezt a tanulmányt?

Az első három fejezet bevezetéssel, témavázlattal, helyzetismertetéssel foglalkozik, ezért aki kifejezetten az IT-ben rejlő konkrét költséghatékonyság javító lehetőségekről kíván csak olvasni, kérem lapozzon a 4. fejezetre.
Azt is szeretném előrebocsátani, hogy írásomban nem törekedtem teljeskörűségre. Úgy gondolom ez képtelenség lenne, mert az IT szakterülete igen szerteágazó. Ezért önkényesen csak az általam legfontosabbnak, legkézenfekvőbbnek tartott területekről írok. Természetesen az érintett kérdéskörök továbbgondolásában is vannak még bőven „tartalékok”.

1.2. Miért csak a kicsikkel foglalkozom?

A válasz egyszerű. A nagyoknak megvan minden lehetőségük arra, hogy a legjobb szakembereket, a legmagasabb minőségi szintet reprezentáló hardware és software eszközöket elérjék, megfizessék. A kicsiknek erre nincs módjuk. Azonban ez nem jelenti a ma világában, hogy nem is tehetnek semmit. Sőt, nagyon sokat.

1.3. Gyors válaszok a válságra

Ki lehet jelenteni, hogy akik eddig túlélték a válságjelenségeket, azok már túl vannak az azonnali, rövidtávon ható költség-optimalizációs intézkedéseken. Jelen írásmű már olyan témákról szól, ami ezeken túlmutat, hosszabb távon ható és kifejezetten az információ technológia körébe sorolható lehetőségekről.

1.4. Önvizsgálat

Ahhoz, hogy hozzálássunk feladatunk elvégzéséhez, szemléletmódot kell váltanunk bizonyos területeken. Ez alapvetően személyi probléma. A kérdés az, hogy egy adott vállalat vezetősége, vezetője képes-e az addigi „jól bevált”, „megszokott” vállalati működésen, gondolkodásmódon változtatni, ha szükséges? Igen ez személyes probléma! Azért, mert itt a vállalat vezetésének kell „változnia”, ez pedig igen sokszor nehéz. Tanulással, befogadással, szemléletváltással járó feladat. Meg kell állapítanom, hogy sajnos nem minden vezető beosztásban ülő ember képes erre. Az általuk vezetett cégek sorsa más úton halad, a ma világában nem lehet jósolni, hogy mi fog velük történni.
A vezetéssel szemben elvárásként fogalmazódik meg a készség a változásra.
Nem feltétlenül kell változtatni! Nem a változtatásért akarunk változtatni semmin sem. Ott és akkor kell változtatni, ha valami jobban, hatékonyabban, biztonságosabban lesz képes működni a változtatás hatására.
S előre kell bocsátanom azt is, lehet, hogy a változás kudarcot eredményez, s ekkor tudni kell új utakat keresni, s találni.
A vezetőknek elég erősnek, határozottnak, céltudatosnak kell lennie. Ezek az előfeltételek a ma világában már szinte triviálisak, mert egyébként nem lehetnének vezetők.

1.4. Tabudöntögetés

Le kell majd bontanunk pár régi beidegződést. Ez majd érinti a hardware és software elemeket. Például mára elfogadott és bevett dolog, hogy mindenki MS Windows operációs rendszert használ gépein. Ezen nem akarunk mi sem változtatni, mert rengeteg ember ezt tanulta, ezt érti, ezt tudja mindennapjaiban jól használni.
De az is bevett szokás, hogy szintén MS rendszereket dolgoztatunk szervereken is, ami már komolyan megkérdőjelezhető. A megszoktuk elv érvényesül és társul bizonyos félelemmel is, ami valahogy így fogalmazható meg: „Nem ismerem, tehát félek tőle. Csökkenteni szeretném a kiszolgáltatottság érzetemet”.
A hardware-ek tekintetében is tabudöntögetés jön. A nagyok komoly, nagynevű gyártó termékeit vásárolják. Ők megtehetik, semmi sem drága. Azonban a kicsik ezt nem tudják megtenni, és nem is javaslom nekik. Vannak jó gyártmányok, ugyanúgy, mint az autóiparban is volt Trabant, meg Merci. Csak tudni kell, hogy mit és hol vásároljunk meg, ki rakja össze, ki vállal rá és milyen garanciákat.

I.5. Célok

Jelen írásmű vezetőknek készült. Olyanoknak, akik szeretnének megismerni más az IT-ben rejlő lehetőségeket is, amelyek a hatékonyság, biztonság és költségcsökkentés irányában hatnak. Ez az összefoglaló nem teljeskörű, nem mutat be minden új, régi technológiát, amit szolgálatba lehet állítani a fenti célok elérése érdekében. Inkább figyelemfelkeltő szándékú. Célom, hogy rámutatassak olyan lehetőségekre, létező eszközökre, magyarul, közérthetően, a szakma zsargonját kerülve, amelyek segítséget nyújtanak a paradigmaváltáshoz.

2. A tanulmányban használt rövidítések

Ebben a rövid fejezetben felsorolom a következőkben használatos – szövegspecifikus – rövidítéseimet. Az egyes hosszabb elnevezések a szöveget olvashatatlanná tennék, ezért sok helyen használok ilyeneket.

kkv – magyar kis- és középvállalakozás, vállalat.
IT – információ technológia
PC – personal computer – személyi számítógép
VOIP – Voice on Internet Protocol – hang átvitel internet segítségével
BSA – Business Software Alliance – Magyarországon bejegyzett társaság, amely a software-ek jogtisztaságáért „harcol”
MS, Microsoft – Microsoft Corporation – amerikai software fejlesztő cégóriás
Office – irodai programcsomag
UNIX – egyetemeken fejlesztett mindenki számára elérhető ingyenes hálózati, többfelhasználós operációs rendszer
Linux – a UNIX személyi számítógépre írt változata
IT – információ technológia
Headset – mikrofonos fejhallgató
Szimmetrikus - szimmetrikus az átvitel akkor, ha az adat küldési és fogadási sebessége megegyezik. Általában a mai internet kapcsolatok asszimetrikusak, ami azt jelenti, hogy a letöltési sebesség nagyságrenddel nagyobb, mint a feltöltési sebesség.
Dedikált - dedikált egy kapcsolat, ha csak a tulajdonosa vagy bérlője használhatja, másokkal nem kell megosztania
Sávszélesség - egy hálózati kapcsolat adatátviteli sebességét értjük ez alatt.
VPN - Virtual Privat Network – Látszólagos Magánhálózat
FTP - – File Transfer Protocol – File átviteli protokoll – két vagy több gép közötti filecserét tesz lehetővé egy közösen használt tárhely segítségével
SFTP – Secure FTP – az előző titkosított változata
Webhosting – Internetes webes felületekhez szükséges tárhely és kiszolgáló gépek, programok szolgáltatásaink biztosítása
primary, secundary – elsődleges és másodlagos. Szerverek esetén több szervert jelent, melyek képesek egymás feladatait rugalmasan átvenni

Remélem a szövegben használt egyéb szakmai kifejezések helyben magyarázatra lelnek.

3. Hogyan is állunk? Avagy a magyar kis- és középvállalatok IT helyzete

3.1. Kényszerek és kiszolgáltatottság

Az kkv-k az IT területén csak erősen szűrt információt kapnak a világból, az IT fejlődéséről, a lehetőségekről. Természetesen, ha valaki folyamatosan az IT bulvárt olvassa, akkor látja a fejlődésnek egy nagyobb szeletét, de sajnos ez a szelet főleg a piac által mozgatott rész. Természetesen az IT nem csak itt fejlődik. Mára – szerencsénkre – kezd előtörni a homályból, az elutasítottságból több – eddig méltatlanul elhallgatott – irányzat, próbálkozás, ami nem piaci alapokon működik. A legfontosabb ilyen a UNIX, illetve annak PC-re ültetett Linux nevű változata.
Manapság ha egy vállalkozás meg akar oldani egy IT feladatot, akkor elsősorban a piacon található termékek közül kénytelen válogatni, de nézzük meg, hogy melyek azok a tényezők, amelyek erre kényszerítik!

3.1.1. Az első belső probléma: A piacon lévő IT „szakemberek”

Nos, ezzel a témával valószínűleg egy könyvet tudnék megtölteni.
Egy vállalatvezetőtől nem várható el, hogy mindenhez értsen, ezért szakképzett munkaerőt próbál maga köré gyűjteni. A mai szakképzett IT munkaerő 95 %-a Microsoft Windows alapú környezethez ért valamilyen szinten. Ez természetesnek fogható fel akkor, ha már az általános iskola informatika oktatása is lezüllött a Windows XP használatának oktatására. Pedig az informatika nem egyenlő MS Windows. Aki tehát könnyedén tud „csodákat” művelni a főnök gépén Windows alatt, az jó eséllyel számíthat egy rendszergazdai állásra a cégnél.
Tapasztalataink szerint a helyi rendszergazdák fele-fele arányban birtokolnak vagy nem valamilyen szakképesítést. Láttunk olyat, ahol a főnök 18 éves gyereke volt a „rendszergazda”, ami még nem lenne baj, csak „hát ugye” amikor tájékozódni szerettünk volna a hálózati infrastruktúráról, akkor kiderült, hogy nem érti a feltett kérdéseket sem, nemhogy a válaszokat. Természetesen a helyi „klikkelőművész” mindenkit elkápráztat, de egy egyszerű DHCP klienst nem tud konfigurálni. (Most nem kell megérteni, hogy mi az a DHCP!)
Természetesen tapasztaltunk pozitív példát is, van több olyan partnerünk, ahol egy egészen más képesítésű ember látja el ezt a feladatot és az évek folyamán kialakult egy egészséges munkamegosztás cégünk és a helyi kolléga között. Ő a cégszinten „felmerülő” problémákat kezeli, s mikor olyan területen kell segíteni, ahol az ő tudása már kevés, telefonon vagy e-mailben bejelenti nekünk és mi csak akkor „mozdulunk”.
Felmerül a kérdés, hogy a főnökök miért választanak általuk „alkalmasnak tartott” embert erre a posztra? Több dolog miatt is, lássuk:

a.

A rendszergazdai szerepkör erősen bizalmi jellegű, hiszen – eláruljuk – egy jó rendszergazda végeredményben bármilyen vállalaton belüli információhoz hozzáférhet. Igen, még a magánlevelezésekhez is! Még a titkos csatornán lefolytatott chatelésekhez is, a pénzügy adatokhoz is, akár a bértáblához is. Azt is meg tudja mondani, hogy ki, mikor milyen „érdekes” videót, honnan töltött le, ez mennyire foglalta le a vállalati internet sávszélességet. Tehát olyan ember kell, akiben megbízik a főnök, ez pedig nem lehet bárki.

b.

A szakmaiság háttérbe szorul az előzőek miatt, inkább a megbízhatóság a döntő. Külső szakemberrel, esetleg céggel szemben a kiszolgáltatottság érzése a legnagyobb visszatartó erő. Ezért kerülnek előtérbe a rokoni szálak, ezért lehet egy helyi, esetleg informatikai képzettség nélküli, szorgalmas, megbízható ember a rendszergazda.

c.

A szakmailag tényleg felkészült IT szakemberek sokba kerülnek. Tényleg! Példaként említem egyik ismerősömet, akitől jómagam is sokat tanultam. Ő egy multinacionális cégnél dolgozik, kizárólag a Linux alapú rendszerekhez ért, és a Linux rendszernek is egy bizonyos szeletét „birtokolja”. Több mint másfél millió forintot keres havonta. De mondhatok példát ismerősre, aki a Micosoft szervereinek képzett ismerője, tehát nagyon sok pénzért, nagyon sokáig tanult, hogy oklevéllel rendelkező szakember legyen. Ő jelenleg egy internet szolgáltatónál dolgozik, ő is hasonló fizetésért. Természetesen nem mindegyik jól képzett szakember kerül ilyen jó pozícióba, de egy átlagos rendszeradminisztrátori kereset is legalább bruttó 350-650 ezer forint.

d.

Ha egy vezető rá is jön esetleg, hogy a rendszergazdával „valami nem stimmel”, akkor sem mer igazán „hozzányúlni”. Egyszerűen azért, mert tudja, hogy ha egy „bizalmi” embert felállít, akkor a távozó végeredményben egy rendszervédelmi hibaként jelenik meg. Felmerül az információ kiszivárgásának réme, az árulástól való félelem, a cég jövőjének féltése

A fentiekből látható, hogy a vezetőség alapvetően a rendszergazda kiválasztásánál a megbízhatóságra és az alacsony bérre épít. Ez a felállás sokáig működhet, mindaddig, amíg valami komoly baj nem történik. A felkészületlenség azonban a fejlődésnek is akadálya lehet. Továbbmegyek, egyes esetekben a cég sorsa is múlhat a rendszergazdán, de álljon itt magyarázat helyett egy történet. (Talán e tanulmány keretei között megfér egy kis sztorizás is.)
Egyik ügyfelünk értesítést kapott a BSA -tól, amelyben felkérték a céget, hogy adjon lehetőséget arra, hogy személyesen ellenőrizzék a cégüknél használt software eszközök jogtisztaságát. Nos, a válaszlevelet már én írtam meg, melyben kértem az előzetes időpontegyeztetést, majd igen hosszú hétvégénk következett, ahol a gépeket letakarítottuk, ahol kellett átállítottuk szabad software-ekre a rendszereket. Végül – készséges hozzáállásunk eredményeképpen – a BSA nem tett látogatást a cégnél. Ha a helyi rendszergazda, akkor nem észleli a levélben lévő fenyegetést, ha rosszul méri fel saját képességeit, és nem szól nekünk, nem kér fel az előzetes kontrollra, az átalakítások elvégzésére és a BSA „látogatást tesz”, nos akkor a cég számára végzetes következményekkel járhatott volna.
A fenti kis rövid történetből kiderül, hogy bizalom mellett alapvető fontosságú a szakértelem. A kettő egyszerre nem olcsó dolog.

3.1.2. Második belső probléma: A meglévő infrastruktúra

A kkv-nál többször tapasztaltuk, hogy a számítógépek beszerzése, a hálózat fejlesztése ad hoc jellegű, általában nincs valamilyen hosszabb távú koncepcióhoz, illetve belső szabályrendszerhez kapcsolva. Így fordulhat elő oly sok helyen, hogy különböző, éppen olcsó vagy olcsónak vélt megoldások „laknak” egy helyen, amiből szép káosz származik. A tervezés hiányosságaiból pedig jönnek a „prognosztizálható” problémák. A mai olcsó megoldás holnap többször annyiba kerül, mert kezdhetünk mindent elölről. Van egy régi jó Murphy törvény erre: „Arra soha sincs idő, hogy jól csináljuk, de arra mindig, hogy újracsináljuk.” Az ember, mikor olvassa e sort jót nevet, aztán egyszer csak szembetalálja magát azzal, hogy ő is áldozatává válik. Akkor már nem olyan vicces.
Több helyen tapasztaltuk, hogy a beszerzéseket nem a józan ész, hanem a "jó fekvés", a "jó kapcsolat" irányítja, ezért fordulhatott elő, egyik partnerünknél, hogy a tervezőmérnök még PIII-as géppel tervezett, de a miniszoknyás titkárnő már PIV-en püfölte az Office-t.

3.1.3. Harmadik belső probléma: Szokások

A cég életébe lassan beépülő megszokások csapdába ejthetik a céget. Ha egy vezető veszi a fáradtságot és elgondolkodik cége életéről, a saját és munkatársai napi tevékenységeiről észre fogja venni azokat a rítusokat, amelyek meghatározzák a cég életét. Ezek a rítusok beépülnek a cég IT rendszerébe is. Érdemes őket feltárni, megfigyelni és ahol ártalmasak, ott lecsapni rájuk. Ezek a szokások nem csak tevékenységekben nyilvánulnak meg, hanem elvárásokban is. Gondoljanak csak arra, mikor bizonyos kollégákat utasítanak valamire. Mennyire veszik, használják a korábbi kudarcokból, tapasztalatokból, előítéletekből eredő magatartásmintákat. Ezek a minták mennyire segítik vagy fogják vissza a cég előmenetelét.
Erre is van egy Murphy törvény: „Azt sohasem lehet tudni, hogy kinek van igaza, de azt mindig, hogy ki a főnök.” Ha már „tényleg” így van, akkor éljünk vele, sokan azonban valamiféle szégyenérzetből vagy félelemből nem mernek változtatni.
Éljünk a gyanúperrel és figyeljünk! A legnagyobb károkat azok a kollégák okozzák, akik állandóan "jóindulatúan" arról jelentenek, hogy mit, miért nem lehet, lehetett megvalósítani, bevezetni, integrálni, stb. Ez a gondolkodásmód igen terjedő, ha hagyjuk, akkor egyre többen kezdik felismerni a tétlenkedésnek, a lógásnak ezt a módszerét. S a dolgok szépen, lassan tényleg leállnak.

3.1.4. Az első külső probléma: A munkaerő választék

Ha a vezető körültekintő és megpróbál a jövőbe tekinteni és olyan munkatársakat maga köré gyűjteni, akik megfelelnek kor kihívásainak, akkor szembesül a munkaerőpiac torzulásaival. Elöregedő, munkanélküliek tömegével találja magát szemben. A munkaerő kiválasztása felelősség. Egyrészt az új munkaerő szaktudásának, szakmai tapasztalatainak megfelelőnek kell lennie, mert ez a cég érdeke, és ezáltal a többi munkatárs érdeke, ha úgy tetszik létérdeke. Másrészt a cég belső és külső kommunikációs csatornái mára alapvetően elektronikusak, azaz a választott munkaerőnek az IT területén is legalább középszintű tudással kell rendelkeznie.
Nem lehet minden munkakörben pályakezdőt alkalmazni, a fiatalok többsége az életvitelével szívja magába a szükséges tudást. Ezzel szemben a tapasztaltabb, idősebb nemzedék idegenkedik az IT-től. Ez érinti a mai negyvenes-ötvenes korosztályt, azonban szakmailag ők a legjobbak. Az IT használatának „kötelező jellege” mára nem kérdés, hanem alapvető követelmény, kényszer. Főleg olyan kkv-k nál jelent ez problémát, ahol a pénzügyi lehetőségek szűkössége miatt sajnos korábbi technológiát kell üzemeltetni.

3.1.5. A második külső probléma: A piaci választék, a befolyás hatalma, a reklám

A munkaerőn kívül a helyi IT hardware és software elemeit meghatározza a piaci választék, illetve az ehhez kapcsolódó érdekvezérelt média, a reklám. Arról tudunk, amiről az újság ír, amiről szól a TV, amiről a rádió beszél. Ezek az információs tüskék mintákat hoznak létre a befogadóban, ezek a minták úgy készülnek, hogy folytonosságot és kompatibilitást hordozzanak. Ezen azt kell érteni, hogy a közlések tárgyai látszólag egymáshoz kapcsolhatók és egymás „folyományai”, továbbá, hogy tárgy megismerhetőségének folyamata leegyszerűsített és triviális, ezeken továbblépve vágyakat ébreszt. A „mindenki ezt használja” sugallata biztonságérzetet kelt a befogadóban, ami aztán a pénztárgépek csörgését eredményezi. A reklám, a médiabefolyásolás eredményeként kialakuló képzet és a valóság azonban komoly kontrasztokat tartalmaz. Meg kell jegyeznünk, hogy nagyon sok olyan IT megoldás létezik, ami teljesen elkerüli ezeket az információs csatornákat, pénzügyi lehetőségek híján, vagy tisztán elvből.
A befolyás másik oldala a helyi IT személyzet minősége, de erről már szóltam. Végül a vezető dönt milyen beruházást, milyen eszközökkel, milyen színvonalon valósít meg a cég.
A fejezetben felvetett probléma elhárítására minden vezetőnek ajánlok egy vizsgálati módszert. Tegye fel magában a kérdést, miután minden reklámot és javaslatot végigolvasott végighallgatott. Így szól: „Tényleg?” Magyarán épüljön be a gondolkodásunkba egy kisördög, aki mindig kerüljön elő, ha nem vagyunk meggyőződve valamiről, és addig hagyjuk kérdezősködni, amíg megnyugtató válaszok nem érkeznek. Pár százezer vagy millió forint elköltése várhat talán egy-két napot.

3.1.6. A harmadik külső probléma: A kompatibilitás, mint a kommunikáció alapja

Kényszerítő erő a meglévő rendszerek folyamatosságának megőrzése, a régi és új adatformátumok konvertálhatósága, átjárhatósága. Gondoljunk csak arra, hogy az MS minden harmadik évben megjelenik valamilyen új Office kiadással, ami azon túl, hogy egy normális szövegszerkesztő tudását jóval meghaladja, még a meglévő régi formátumokat mindig újabbakra cseréli. Ebből aztán az a gond merül fel, hogy a vállalaton belüli és kívüli levelezés inkompatibilis lesz. Ha küldünk partnerünknek egy .docx kiterjesztésű levelet, akkor nagy az esélye, hogy nem tudja elolvasni. Természetesen erre is vannak megoldások, divat mostanában a .pdf formátum használata, ami sokkal biztonságosabb, alulról kompatíbilis, az olvasóprogramok ingyenesek. A haladás nem áll meg, jönnek az újabb és újabb alkalmazások, amelyek a régi hasonló társaikat váltják fel. A fejlesztés mára piaci kényszer. Ha nem fejlesztenek akkor nincs miért cserélni a meglévő software-ket, nincs miért cserélni a gépeket, ez pedig a piac lassulását okozná. Érdekes, hogy mindig van ok a fejlesztésre. Ha beletekintünk például az MS Office programcsomagjába, akkor látszik, hogy az ésszerű nem a tudás fejlesztése lenne, hanem inkább a kezelhetőség, a stabilitás javítása, és az évek óta meglévő szarvashibák kigyomlálása lenne. A fejlesztés folyamán természetesen újabb hibákat követ el a fejlesztő, így azokat javítgatni kell. A Windows megteszi nekünk, hogy automatikusan letölti a javítócsomagokat és beépíti a rendszerbe. Azonban semmilyen ellenőrzési lehetőségünk nincs arra nézve, hogy a frissítések alkalmával milyen adatok kerültek gépünkről a fejlesztő céghez. Tapasztalataim között szerepel olyan eset, amikor egy ilyen frissítést követően – az MS magyarországi képviselete be is ismerte – az Office bizonyos esetekben úgy halt el, hogy a gépet kellett újraindítani. Természetesen ezek a jelenségek nem csak az MS-re jellemzőek, de azért merem komolyan kritizálni, mert az MS a legnagyobb és ez idő szerint a legelterjedtebb. Jómagam leragadtam az Office 2000-s változatánál, ugyan ismerem a többit, számomra semmi újdonságot nem hordoz, azaz szintén szöveget lehet benne szerkeszteni, és nem szeretnék semmi esetre sem kiadni pénzt egy új Office-ért. Ön például venne egy új kalapácsot, ha egyébként a régi még sértetlen és tényleg alkalmas a kalapálásra?
Az MS-t viszont a feltörekvő konkurencia is üldözi. Egyre több ingyenes Office klón terjed. Ezek tudásukat tekintve majdnem beérik az MS termékeket, azonban sajnos ott buknak el, hogy az MS által kibocsátott – de facto – szabványként működő formátumváltásokat nem képesek megfelelő gyorsasággal követni. Így jelenleg még hátrányban vannak, de érezhető egy piaci változás itt is. Ezen azt értem, hogy a vásárlói körök még az ezredfordulóig szinte rutinszerűen megvették az új software-eket – azokról beszélek, akik nem csak ellopták –, azonban 2000-et követően ez a trend lelassult, jelenleg ott tartunk, hogy a legtöbb partnerem megállt az Office 2000-nél vagy az Office 2003-nál. Az Office 2007-et már nem fogadta a piac. Az MS ugyanígy járt a Vistával. Sorra hozták vissza a notebookokat ügyfeleink, hogy köszönik, de nem kérik a Vistát, mert lassú, és kérnének egy downgrade-et, magyarán kérnek Windows XP-t.
Az MS-hez kapcsolja a felhasználókat maga az állam is, hiszen az elektronikus kapcsolattartásnak az egyik legelterjedtebb módja az Office levél csatolása egy e-mailhez. A beadványok, pályázatok formátumát maga az állam is az MS-hez köti. Látható azonban, hogy bizonyos esetekben – lásd NAV – a formátumproblémából adódó helyzetek kivédése érdekében az állam is használja az általánosabb .pdf formátumot.
Sok helyen tapasztalható, hogy egyre jobban terjednek a platformfüggetlen megoldások. Ezen azt kell érteni, hogy például az NAV adóbevallási programja egy java alapú rendszer. Teljesen mindegy, hogy az NAV portált egy linuxos vagy MS gépről akarjuk elérni, biztos, hogy működik. Nem szokás az NAV-ot dicsérni, de az a fejlesztés, amit az elmúlt években végrehajtottak, szóval kőbányai stílusban: „Nem semmi”. Hozzáteszem még azt is, hogy mindezt egy olyan környezetben, ahol már lassan havonta változnak az adójogszabályok.

3.2 A pénz és a pénz, és még egyszer a pénz, avagy a pénzügyi beszűkülés formái

A legsúlyosabb kényszer, ami egy kkv-t érhet a likvid pénz hiánya. A papíron lévő kintlévőségekkel nem lehet vásárolni. Sajnálatos módon a faktoring tevékenységre szakosodott pénzügyi szervezetek – érthető módon – egyre jobban vizsgálják a befogadott követeléseket, valamint saját veszteségeik visszapótlására egyre nagyobb „költségeket” produkálnak a vevőik felé.
A vevő megszerzése, megtartása azonban ellentmond a faktoring tevékenységnek, mert a kkv működéséhez szükséges eredmény, margin elengedhetetlenül szükséges a kkv-k részére is, a faktoring pedig árfelhajtó hatású. Ezen a területen is egyre többen – más és más néven nevezett – , de végeredményben a várható veszteségeket ellensúlyozni képes elkülönítésekkel, fedezetképzésekkel próbálkoznak addig, amíg a cég még életképes. A válsághelyzetben azonban a piac egyre árérzékenyebb, tehát a piac által elfogadott ár és a pénzügyi biztonság harapófogója egyre szűkebbre zárul. Nem beszélek most itt a feketepiac előretörésétől és annak piaci hatásairól.
A rövidtávú intézkedések után a hosszabban ható beavatkozásoknak van ideje. Erre több időt, energiát kell szánni, ezek a lépések már nem olyan egyszerűek, mint egy gyors létszámoptimalizáció.
A mai gazdasági környezetben sikerült elérni azt a közhelyes banki hitelezési gyakorlatot, hogy akinek nincs szüksége hitelre, nos az kap, akinek pedig szüksége lenne, az nem. A másik nagy probléma, hogy amennyiben egy kkv mégis kap hitelt, akkor a kamatok „problématikus”, bejósolhatatlan változása, az a „törvényes” gyakorlat, miszerint a bankok egyoldalúan az Általános Szerződési Feltételekben módosíthatják a szerződéseket, igen instabil állapotot jelenthetnek egy cég jövőjére nézve.
Mára közhely az az ajánlás, miszerint, akinek nincs feltétlenül szüksége hitelre, az ne vegyen fel, inkább halassza el a beruházást vagy üzletet.
A pénz azonban nem csak a mindennapokat határozza meg, hanem a fejlődést is. Ezért az IT koncepció kialakításánál úgy kell megfogalmazni a célokat, hogy az amennyire csak lehetséges illeszthető legyen a pénzügyi forrásokhoz.
A tanulmányomban foglalkozni fogok azzal, hogy hogyan lehet az IT használatával informálódni a partnerek fizetési hajlandóságáról, illetve milyen eszközök, szolgáltatások állnak rendelkezésünkre piaci részesedésünk fokozására, új üzleti kapcsolatok építésére.

3.3. Törvényi környezet és a piac zavarai

A kkv-okra vonatkozó törvényi környezet igen szerteágazó és bonyolult. Sokszor olyan szabályokat fogalmaz meg, amelyek bizonyos körökben betarthatatlanok. Gondolok itt az ÁFA törvényre, és ott is az ÁFA megfizetésének kötelezettségére, még akkor is, ha az adott követelés pénzügyi teljesítése még nem történt meg. A kkv-k tehát nemcsak a vállalkozásuk fenntartását, költségeit, az aktuális üzleti tevékenységet, hanem nagyon sok esetben az államot is előfinanszírozzák, ami önmagában is nonszensz.
Akármilyen okos valaki, erre a problémára nem fog találni az IT-n belül megoldást!
Az IT csak ott tud segíteni, hogy információkkal képes ellátni azokat a döntéshozókat, akik meghatározzák, hogy a vállalkozás melyik üzletet valósítja meg és melyiket nem.
Ugyan a mai állami pályázati gyakorlat kifejezetten kkv ellenes, mégis érdemes figyelemmel követni azokat. Szintén folyamatos követésre szorul a törvénykezés is, mert sajnos mára elértük azt a zavaros állapotot, hogy év közben is többször módosítják az adózási szabályokat. Ez az állami gyakorlat szinte lehetetlenné teszi a tervezést, nemcsak azért, mert az adott cég „tervszámai” szállnak el, hanem azért is, mert minden cég „tervszámai” elszállnak, így a piacon folyamatos a zavar. Látható, hogy egyre többször alakulnak ki hiányok a nagykereskedőknél, az alap-, és segédanyag forrásoknál. Tapasztalataink szerint ez a hullámzás nemcsak Magyarországra jellemző. Az import is folyamatosan változik, nagyobb készletek felhalmozására az árfolyam ingadozása nem ad lehetőséget. Az export szintén a forint mozgásával okozhat extraprofitot és viheti el az egész hasznot.
Végeredményben a magyar kis- és középvállalkozások sorsa olyan, mint a hullámvasút, azonban itt ki is lehet esni.