Ez a cikk kifejezetten vállalati döntéshozóknak készült.

Kritikával kell élnem sajnos a mai átlagos felső és középvezetői szerepkörben dolgozó emberekkel szemben, azzal a megkötéssel, hogy természetesen tisztelet a kivételnek. Tudom, hogy nem illik a leendő ügyfelet hirtelen elriasztani egy kritikával, de mégis meg kell tennem, mert ahogy látom az interneten nem sokan vagyunk, akik felvállalják véleményüket, tapasztalataikat. Illetve csak bizonyos blogokban, hozzászólásokban jelenik meg titokzatos nicknevek mögött rejtőző emberek "tollából" egy már-már talán sértő, lélekből kifakadó mondat. Talán e cikk nyomán páran magukra ismernek és nem lesznek restek elgondolkodni, tájékozódni, nyitni és változtatni, elsősorban nekik szól ez az írás. Akik megsértődnek, azok egyébként sem változtatnának.

Hogy érthető legyen, egy "kitalált" történettel állok elő, ami pontosan leképezi a jelenséget, íme:

A Bebetonozott Kft. vezetősége a számítógéppark tekintetében felújításra, bővítésre, komplett rendszercserére készül, amely nem csak a hardware-t, hanem a teljes ügyvitelt is érinti. Nosza, hívjuk meg a rendszergazdát (lehet helyi munkatárs vagy külsős cég embere) és faggassuk ki, hogy mit is javasol, hiszen vele úgy is meg vagyunk elégedve.
Elétárják tehát a feladatot, a rendszergazda okosakat kérdez, sőt, sok érdekes és érthetetlen szakmai szót sző mondandójába, néha elréved, gond barázdálja a homlokát. Aztán elvonul, majd pár nap múlva letesz az asztalra egy "valamilyen" koncepciót.
És mit gondolnak, mi lesz benne? Pont az, amit ma az általános iskolában és esetleg a gimnáziumban kötelezően oktatnak. Igen, eltalálták, Windows.
Végeredményben érthető. A cég pedig fogja és vásárol.

Mi a gond ezzel? Hiszen olyan egyszerű nem? Klikkelgetünk ide, oda, pár next, next, finish és már megy is, minek ezt annyira bonyolítani? Meg különben is, mindenki ezt szokta meg, és hát ugye a megszokás..., és könnyen érthető..., meg már ezt csináljuk húsz éve..., mást se..., nem kell gondolkodni, tanulni..., meg nem is a rendszergazdának kell kifizetni sem...

Most, hogy végiggondolom, hogy milyen cikkbe is fogtam bele, már látom, hogy egy könyvnyi szöveget tudnék írni erről a témáról, kezdve az önjelölt "klikkelőművész" rendszergazdáknál, akik már az életükben felinstalláltak sikeresen egy Windows klienst, sőt, még egy hálózatra is felcsatlakoztak, az internetről már nem is beszélve, haladva tovább a Windows és a Unix alapú rendszerek tárgyszerű összehasonlításán keresztül egészen a kognitív disszonanciával küszködő vezetők pszichológia bemutatásáig.

És kérem ne sértődjön meg senki!

Ha valaki beüti a google-ba, hogy rendszergazda, akkor a következő eredmény jön ki: Nagyjából 886 000 találat (0,29 másodperc)
Jaj. Magyarország népességének az egy tizede rendszergazda.

A rendszergazda.lap.hu-ra bennünket már három évvel ezelőtt azért nem vettek fel, mert indoklásuk szerint "már nem tudunk új információt nyújtani". Értem. A látogatottsági statisztikánk kicsit másról beszél ugyan, de mindegy!

Rendszergazdával tehát Dunát lehet rekeszteni.
S mind kiváló szakember, magasan képzett, mindenhez ért, nincs folt a tudásán...

A lényeg az, hogy Windows, mindenki ezt szokta meg, és hát ugye a megszokás..., és könnyen érthető..., meg már ezt csináljuk húsz éve..., mást se..., nem kell gondolkodni, tanulni..., meg nem is a rendszergazdának kell kifizetni sem...

Ideidézek egy részletet egy fórumbeszélgetésből, a polémia alapja, hogy a topik indító azt kérdezte, hogy az egyetemen melyik szaktárgyat vegye fel, a Windowst vagy a Linuxot.

"Én a helyedben linuxot választanám. Azért tennék így, mert a linuxszal nem csak a linuxot választod, hanem az összes linuxot, unixot ! Azért tennék így, mert nem a klikkelést tanulod meg, hanem a gondolkodást, hibakeresést, hálózati ismereteket és mindezt látható példákon, nem pedig egy szarul - szakmaitlanul - magyarított grafikus felületen klikkelve, ami egy csomó dolgot elrejt előled. Ha linuxon tanulod meg az operációs rendszerek lelkivilágát, a hálózati alapokat, akkor a windows nem fog kihívást jelenteni neked később. Fordítva ez nem igaz. " Forrás itt!
Ennél pontosabban nem is lehetett volna összefoglalni.

S most kezdjük azoknál a drága rendszergazdáknál!

A rendszergazdai állás bizalmi kérdés egy cég életében. Ezért azt javaslom minden cégvezetőnek, hogy már az első pillanatban szakmailag komolyan felkészült, tényleg megbízható embert vegyen fel. Ha nem tudja ellenőriztetni a felkészültséget, akkor inkább bízzon meg ezzel a feladattal egy erre specializálódott céget. A rendszergazda, mivel legmagasabb hozzáférési jog tulajdonosává válik egy cégnél, minden, tehát minden adathoz, forgalomhoz, levelezéshez, dokumentumhoz, adatbázishoz (pl.: bérlista, nyereségfelosztás, prémium, stb.), jelszóhoz, böngészési előzményhez hozzáfér. Fogja tudni, hogy ki, mikor, honnan, mit töltött le, mit olvasott, mit hallgatott.
Tehát a rendszergazda olyan egy cégnél, mint a belső és külső elhárítás első embere.
Kétféle rendszergazdai magatartás létezik: a kis kíváncsi és a önvédő. A kis kíváncsit nem kell részleteznem a nevében benne van minden, veszélyessé válhat, mert a "legalkalmatlanabb pillanatban tud kellemetlen pozícióba kerülni". (Ugye milyen finoman tudok fogalmazni?) Egyértelműen az önvédő a jobb választás. Az önvédő nem akarja tudni, hogy az általa felügyelt és kezelt adathalmaz mit tartalmaz. Amit az ember nem tud, az nem fáj - alapon. Az egész feladatot szakmailag közelíti meg.

Kerülendő olcsóbbnál olcsóbb és barátibbnál barátibb megoldások (a tapasztalataimból merítek):
- az egyik főnök kisfia (most esett ki a gimiből, egyetemről - megfelelő aláhúzandó - és olyan kis okos, és lám még azt a szép bugyirózsaszín alapon két betűkkel megkomponált honlapot is összedobta egy hét alatt a cégnek!)
- valakinek a rokonának a lányának a veje.
- öntőmunkásunkat elküldtük a rendszergazdai tanfolyamra, kell a vertikális elmozdulás a társadalomban, s mi azt támogatjuk
- felvettünk egy nagyon jóképű fiatalembert, aki már egy éve egy másik cégnél dolgozott ilyen állásban, sőt még egy OKJ-s tanfolyami papírja is van.
- a Józsi ajánlotta, azt mondta: Tuti szakember, mert már az ő gépét is kétszer megcsinálta, "ingyé"
A sort reggelig lehetne folytatni.

A rendszergazdai szakmai irányultság

A rendszergazdák alapvetően Windows-os képzettséggel rendelkeznek, belőlük van Dunányi. Sokkal kevesebb van a Linuxos felkészültséggel rendelkezőkből. A Linuxosoknak a Windows nem okoz gondot, fordítva ez nem igaz - tisztelet a kivételnek.
Ha egy rendszergazda tényleg elmélyülten dolgozott Windows és Linux környezetben egyaránt, akkor egyet fog velem érteni abban, hogy szerver oldalon egyértelműen a Unix alapú rendszerek teljesítenek jobban, megbízhatóbban (A Samba 4 óta már a AD sem probléma). Kliens oldalon a Windows jó megoldás lehet, de vannak mára olyan Linux disztribúciók, amelyek a kliens oldalon beérik, néhány esetben meghaladják a Windows teljesítményét, tudását, lásd Ubuntu vagy Suse (Novell).
Még egy nagyon fontos adatot közzé teszek, ami a 2010-es Open Source konferencián hangzott el: "Hölgyeim és Uraim, győztünk: Az Open Source részesedése a teljes software piacnak több, mint 60 %-át tudja magáénak."
Tehát mára alapvetően egy cég döntését a saját rendszergazdájának a szakmai felkészültsége határozza meg.
És ez bizony sokba kerül. Sok-sok felesleges liszenszdíjba.

Ahogy szokták mondani: Igen, oké, Linux, de hát ahhoz nagyon kell érteni! Na itt van a kutyuska elásva. A MS felhasználói élménnyé redukálta a rendszergazdai munkát, nem is kell sokat tanulni, no meg tudni sem, mert a Windows nagyon sok mindent "eltakar". Majd a Windows megoldja. Ha esetleg már valami komolyabb dolog kell, akkor meg jaj, azt nem is lehet. Pedig lehet. Hogy ha egy egyszerűen konfigurálható eszközről tudná a tisztelt felhasználó, hogy mennyi mindentől zárták el, akkor talán felháborodna. Magyarán aki a Windows-ra "esküszik", mint rendszergazda, az nem akar, vagy nem tud tanulni, megérteni, hibát keresni, stb. És lesznek hibák, lesznek problémák. És a problémát majd úgy oldják meg MS-éknél, hogy: A gép jelenti (ha jelenti) a hibát az MS-nek, meg kell várni, amíg a MS megoldja a problémát és majd az egyik következő automatikus frissítésben benne lesz. Aha! És ha az fél év, vagy egy egész? Addig is a problémán "igazoltan" csücsül a rendszergazda, gondolkodni nem kell, tennivaló nincs, csak szöveg: "De hát Főnök, tudja, azt majd az MS megoldja."

Mintha a számítógépeket pont azért vásárolnák a cégek, hogy hatékonyabban, gyorsabban tudjanak működni. Tényleg van valaki, aki azt gondolja, hogy ez mára nem így van?

A megoldásról idesejlik egy régi tapasztalás:

Réges-régen egy messzi, messzi... Á, dehogy! Itt Észak-Pestről, egy kis irodából, ahol dolgoztak vagy tízen, érkezett egy hibabejelentés, hogy az a helyzet, hogy ha beütik az Office Wordbe, hogy "közalapítvány" és netán entert is nyomnak, nos akkor a Windows teljesen kiakad. Nosza, kiszaladtam, nekiláttam hibát keresni. És kerestem, és vírusírtottam, és kéretlen alkalmazásokat törölgettem, és..., és..., és..., a végén kínomban felhívtam az MS magyarországi képviseletét. Most nem beszélem el, hogy mennyi ideig tartott, mennyi adatszolgáltatásba és egyeztetésbe került míg IQ-hoz kapcsoltak, de a végén sikerült. Elmondtam a jelenséget. A válasz rövid volt és egyszerű: "Tudjuk." Hurrá, gondoltam, akkor van segítség. Volt! A következő mondat hangzott el: "Be kell kapcsolni az automatikus frissítést, és várni, hogy majd egy jövőbeli frissítésben benne lesz a javítás." És addig? - kérdeztem naivan: "Addig olyan dokumentumokat kell használni kiindulásnak, ahol ez a szó már szerepel, a sor végi entert kerüljük, és úgy írjuk a szöveget." Tátott szájjal hallgattam, csak egy AHA, jött ki.

Folytatás következik: Ahol a céges rendszergazdai szolgáltatásokat "vesézem ki".